Menu

Kialakulása, múltja és jelene

GNM, Újmedicina, Germány Gyógytudomány, Hamer féle medicina, és hasonló kifejezések. De hogy is van ez?

Tovább a blogbejegyzésekhez Tovább a szakmai oldalra

Az Új Medicinával Dr. Hamer minden idők legnagyobb forradalmát indította el az egészségügyben

Mint ahogyan a gnm-info.hu oldalon írtuk, Magyarországon a Germán Új Medicina vagy új nevén Germán Gyógytudomány® esetében a 2011. február 28-i nap mérföldkőnek számít. Hamer doktorral virtuálisan találkozhattunk! Az ő szellemében, az ő tanításai alapján tartott 7 napos szemináriumot Helmut Pilhar, a Sandefjordi Egyetem docense. Nyitott kérdésekre kaptunk választ, és ezekkel a sorokkal, Dr. Hamer életútjának, a mai napig tartó üldöztetésének és Helmut Pilhar kislánya kálváriájának részletesebb leírásával most a mélyebb megértést szeretnénk elősegíteni, érdemes elgondolkodni rajta.

Dr. Hamer 1995-ben Bonnban bemutatta az 5 természettörvényen alapuló Új Medicinát, de az egészségügy a mai napig próbálja minden eszközzel tönkretenni őt, hírnevét lerombolni. 1981 óta sarlatánnak, csodadoktornak, Hitler pártinak nevezik, mert a gyógyszeripar egyetlen egy nap alatt porba dőlne, ha kiderülne, hogy mindaz, amit állít, igaz. Az ellene folytatott bojkott terror során immáron 30 éve Dr. Hamert többször bebörtönözték, ellehetetlenítették és a mai napig is Norvégiában száműzetésben él.

Visszapillantás

2004.09.09.

Tegnap a Spanyolországban száműzetésben élő Dr. Hamert egy különös és szégyenteljes ítélet alapján letartóztatták. Madridba hurcolták és minden bizonnyal onnan Franciaországba szállítják. Dr. Hamer az ún. Új Medicina felfedezője, amit szerzői jogok miatt Germán Új Medicinának nevezett át. Dr. Hamer feltalálta, hogy minden rákos és egyéb megbetegedés, beleértve az ún. idegrendszeri betegségeket is, biológiai konfliktus hatására keletkezik, és hogy ezekből a konfliktusokból szakszerű segítséggel saját erőből meg lehet gyógyulni.

Amit itt most nektek/Önöknek leírok, az a színtiszta igazság és nem valamilyen beszámíthatatlan ember fantáziálása. A megadott források alapján állításaimat és az információkat bárki ellenőrizheti. (www.neue-medizin.net) Sokan már ismerik a történetet, de sokan még nem. Fojtsátok vissza lélegzetet és figyeljétek, milyen hatást vált ki belőletek. A következő információkat egy másik helyen már nyilvánosságra hoztam, de betiltották. Ezért most itt ezen az oldalon kommentár nélkül adom közre az információkat.

Mindeddig senki nem tudta Dr. Hamer tudományát.megcáfolni. Szlovákiában 1998-ban a Nagyszombati (Trnavai) Egyetem hivatalosan igazolta helyességét, de ezen kívül már több, mint 40 alkalommal adott igazat egyetemi klinika Dr. Hamernek. Aki tehát az Új Medicinában még mindig kételkedik, és úgy gondolja, hogy az általa javasolt kezeléseket, ill. használatát állami hatóságok által, mint pld. Orvosi Kamara be kell tiltani, annak előtte a Germán Gyógytudományt meg kell tudnia cáfolni.

Erre a tudományos cáfolatra vár Dr. Hamer immár 20 éve hiába. Ehelyett Németországban „az Új Medicina esküvel való meg nem tagadása” miatt 1986-ban megfosztották orvosi praktizálási jogától, majd 1990-ben ezt még egyszer igazolták „valószínűsíthető gyenge elméje” miatt.

Később azonban még sokkal rosszabb idők következtek be Dr. Hamer életében. 1997-ben kölni lakhelyén letartóztatták és vizsgálati fogságba helyezték. 1997. augusztusában pert indítottak ellene „csodadoktor” vádjával, mint ahogyan a médiák harsogták. 1997.09.09-én a természetgyógyászat érvényben lévő törvényeinek megsértése alapján 19 hónapra börtönbe zárták. Erről a meglepő perről sokat lehetne mesélni. A bíróság és a bíró törvénybe ütköző, a legfontosabb jogi alapszabályok figyelmen kívül hagyó intézkedései láttán mindannyiunk arcára kiülne a düh. Az ügyészség szerint Dr. Hamer bűnös volt, majd miután Dr. Hamer benyújtotta fellebbezését, ugyanaz az ügyészség javasolta a doktor pszichiátriai kezelését. Egy szakértőt kértek fel arra, hogy írjon véleményt. Ez a szakértő anélkül, hogy valaha személyesen találkozott volna Dr. Hamerrel, pszichiátriai kezelést és kórházban történő elhelyezését javasolta számára, mivel véleménye szerint általános veszélyforrás az emberekre. Ez a szakértői vélemény adta az alapot a bíróság határozatának, hogy Dr. Hamer, aki ekkor még a börtönben ül, pszichiátriai klinikára utalják, majd ezt 1998-ban a doktor ügyvéd általi fellebbezése ellenére helybenhagyta a legfelsőbb bíróság. Ekkor végezték el Dr. Hamer felkérésére a szlovákiai Nagyszombati (Trnava) Egyetemen az igazoló vizsgálatot. Mivel ezt a lehetőséget nem akarta elszalasztani, Hamer doktor visszavonta fellebbezését és ezáltal korábban szabadulhatott. Miután a Nagyszombati (Trnavai) Egyetem igazolta az Új Medicina helyességét, Dr. Hamer nem tért vissza Németországba és azóta száműzetésben él Spanyolországban.
Németországban, az ún. jogállamban a kényelmetlen ügyeket az általunk jól ismert katolikus és sztálinista inkvizíciós módszerekkel üldözik. A szakértők az uralmon lévő akadémikus orvostudomány megbízottai. Ők ugyanis a még Adolf Hitler által aláírt és megalkotott 1939. február 17-i természetgyógyászati törvény alapján általános monopóliummal rendelkeznek a természetgyógyászatban. Csak az a személy kaphatott természetgyógyászati tevékenységre engedélyt, aki a fent említett időpontot megelőzően már foglalkozott természetgyógyászattal, így továbbra is igényt tarthatott rá. Attól kezdve lehetett hivatalos „természetgyógyász”. Egészségügyi előképzettség nem volt feltétel. Az akadémikus orvostudománynak eme monopóliuma vette üldözőbe Dr. Hamert. Bárhol pereskedett Dr. Hamer, azonnal megjelentek a bíróság által beidézett akadémikus orvosok és máris szakértőként ültek vele szemben.
Példának okáért a Tübingeni Egyetem minden létező jogi ügyeskedéssel csökönyösen, immár harminc éve megtagadja, hogy foglalkozzon a felfedezését összefoglaló habilitációs beadványával. A bírók és bírónők ellenkezés nélkül követik és alávetik magukat az akadémikus orvostudomány szakértőinek. Az ő véleményük képezi ítéleteik alapját, mondván, hogy ők nem értenek hozzá. Ez a legjobb példa arra, hogy hová vezethet egy szakma jogi monopolizálása, és hogy milyen következményekkel járhat az igen tisztelt független bíróság tevékenysége a bírói testülettel karöltve.

Időközben a felvilágosodott korunkban már odáig jutottunk, hogy a tudósok már nem tartják fontosnak, hogy a felfedezéseket és tényeket megkérdőjelezzék. Mi laikusok állítólag már nem értjük meg ezeket a dolgokat, mert minden olyan komplex. Egy ilyen tudomány csendben átveszi a papság szerepét, a félelemkeltésnek minden apró részletével, a birkáik megfélemlítésével. És azokkal az esztelen állatkísérleti módszerekkel egyre gyorsabban ható állítólagos rákkeltő anyagokat fedeznek fel és bizonyítanak be, mint pld. nemrégiben a rákkeltő Acrylamidot az élelmiszerekben. Vagy sorra fedezik fel az újabbnál újabb betegségeket, mint pld. az AIDS, BSE és különböző ördögi baktériumokat vagy vírusokat. Úgy a HIV, mint a BSE vírus is csak a tudomány elméleti találmánya, melyeket elismert tudományos módszerekkel még soha nem bizonyított be senki. Ez mind tudományos csalás! Afrikában még sokkal rosszabb a helyzet. Ha három fő tünet, a tartós hasmenés, láz vagy rövid időn belüli több mint 10%-os súlyvesztés együtt jár köhögés, viszketés, gombás fertőzés a torokban, nyirokcsomó duzzanat vagy herpesz diagnózissal az embereket már AIDS-betegeknek bélyegzik meg. Eközben ezek a tünetek mind a maláriára, szennyezett ivóvízre és a rossz szociális körülményekre vezethetők vissza. A WHO az orvosoknak jutalékot fizet minden egyes lejelentett AIDS diagnózisért. A WHO mindezt még tetézi azzal, hogy egy bizonyos időtartam alatt lejelentett 116.000 AIDS-beteget beszorozza a 47-es faktorszámmal, - ez a fekete számjegy, a le nem jelentettek száma -, majd leadják a katasztrófajelentést a hírekben, hogy Afrikában 5,5 millió ember betegedett meg AIDS-ben. Az ilyen jellegű híreket, az „igazságot”, mint disznókat az udvarban hajhássza az erre alig váró média és ezzel nyugtalanságban, félelemben tartják a „nyilvánosságot”. Majd ha már kellően felkészítették a nyilvánosságot és a felelőtlen politikusokat („Miért nem tesz már végre valaki valamit? Állami intézkedések szükségesek, ugyanez a tudomány ajánlja fel az „ördögűzést”. Ehhez - az akadémikus orvostudomány és a gyógyszeripar - előkelő juttatást szab ki magának az adónkból és a társadalombiztosítási járulékainkból; a birkái egészségének terhére, ami gyakran halállal végződik. A reklámot mindehhez gyakran adókedvezményt élvező, államilag támogatott humanitárius szervezetek biztosítják. Ugyan ki fog fellépni az adóink ilyen jellegű felhasználása ellen, mint pld. a költséges AIDS elleni készítmények? Ezek az igen mérgező anyagok, mint az AZT csak a nyugati világ gyógyszergyártóitól szerezhetők be, mely számukra igen komoly folyamatos jövedelmet biztosít. Mindezt segítő és szolidáris segítségként adják el nekünk. Az AZT szer története csupán egyike a szokásos botrányos orvostudományi hamisítványoknak. Biztosan kijelenthetjük, hogy az AIDS elhalálozások többsége Nyugat-Európában erre a szerre vezethető vissza.
Az Új Medicináról szinte semmi nem kerül nyilvánosságra, mert a média - tisztelet a kevés kivételnek - egyöntetűen részt vesz ebben a példátlan hír elhallgattatásban, mely mértékében már rég túlszárnyalta a hasonló elnyomásban szenvedő Galileo Galilei tudományát. Dr. Hamert a sajtó - ha egyáltalán megemlíti -, csak erős karizmatikus sarlatánnak és csodadoktornak nevezi, akit félrevezetett emberek követnek, aki a szenvedő rákos betegekre erőszakolja a terápiáját és akinek már oly sok ember halála szárad a lelkén. Hajszál híján 13 évvel ezelőtt még a rákban szenvedő Olívia is áldozatául esett volna, ha a „jóságos” Ausztria állam az utolsó pillanatban nem vonja meg szüleitől a felügyeleti jogot, akik szintén Dr. Hamer karmai közé kerültek.

A szülők 1995-ben Olíviával és testvéreivel Spanyolországba menekültek, mert féltették gyermekük testi épségét az osztrák akadémikus orvostudománytól, mely az Interpol titkosszolgálaton keresztül elfogató parancsot adatott ki ellenük, hogy elvegyék tőlük Olívia nevű kislányukat. A szülők ugyanis megtagadták az orvosok által előírt brutális sugár- és kemoterápiás kezelést és az operációt. A család ott valóban biztonságban volt, mert a helyi bíró kereken elutasította, hogy őket az Interpol kérésére letartóztassák és kiadják. Inkább megerősítette, hogy a szülők felelősségteljesen járnak el gyermekük épsége érdekében. Az indulatokat időközben a média azonban olyannyira felkorbácsolta, hogy éjjel-nappal több, mint 20 médiaképviselő üldözte őket. Ekkor Olívia egy májrák megoldási fázisánál tartott, mely egy méretes májduzzanattal járt, szemmel láthatóan nagyra nőtt a kislány hasa. Ez a médiák képviselőinek természetesen nagy „fogást” jelentett volna, hisz az osztrák és német orvostudósok állították, hogy közeli halállal járó óriási Wilms-tumor nő a gyermek hasában, melyet mindannyian rögzíteni, közvetíteni akartak. Ezek a körülmények komolyan hátráltatták Olíviát az öngyógyulásban. Mivel ekkortájt az osztrák állam írásban biztosította a szülőket arról, hogy az ő beleegyezésük nélkül nem fogják semmiféle kezelésre kényszeríteni gyermeküket, visszatértek hazájukba. Ám alighogy hazatértek, megfosztották őket kislányuk felett gyakorolt szülői felügyeleti joguktól. Ez a hivatalos személy, ez az ember, aki az osztrák államnak köszönhetően kezében tarthatta Olívia felügyeleti jogát, csak arra korlátozta gondoskodását, hogy elfogadja az uralmon lévő akadémikus orvostudomány kezelési javaslatait. Nyilatkozataiban azt hangoztatta, hogy nem az ő feladata foglalkozni az Új Medicinával, ő a jelenleg elfogadott akadémikus orvostudományt tartja követendőnek. Ő bennük bízik és minden, a gyermek gyógyulása érdekében tett kezelési javaslattal egyetért. Mindenesetre Olíviát alávetették az előírt terápiának. Olívia májduzzanatát sugárdózissal még a Wilms-tumor műtétje előtt brutálisan leterhelték, és még a műtét előtt kemoterápiának vetették alá. A kemoterápia kezdetén Olívia mérgezési sokkot kapott, leállt a légzése és a szíve, klinikailag halott volt. A betegek 10 %-a hal meg a kemoterápia kezdetén ilyen jellegű mérgezési sokktól. Az újraélesztésnek köszönhetően, mely során két metszőfogát kiverték és több bordáját eltörték, Olívia túlélte a brutális orvoslás első részét. Az újraélesztés során a gyermek tüdejét összepréselte a bordája és így a tüdejének jobb fele kollabált (pneumothorax). Ezek után a gyermeket vegyszerekkel kómában tartották. A szülőknek azt mondták, hogy a gyermek gyógyulási alvó fázisban van, a metszőfogai letörése pedig egy sajnálatos balesetre vezethető vissza. A pneumothorax és bordatörés csak egy évvel később jutott a szülők tudomására, az amúgy kínosan módszeresen megcsonkított betegaktában később rátaláltak arra a mellkas-CT-re, mely erre az esetre utalt. A hiányos betegaktákért amúgy a szülőktől 3000 Schillinget kértek, mert ugye a gyámságtól megfosztották őket. A következő műtét során eltávolították a Wilms-tumort a kislány egyik veséjével együtt. Egy ilyen tumor egy bizonyos idő után indurálódik, és a betokozódást követően ha zavaró, könnyen műtéti úton eltávolítható. A második kemoterápia tekintettel az előzményekre, sokkal gyengébb volt, mint az egyébként ilyen esetben szokásos és mint amit a nemzetközi orvostudományos protokoll előír. A kemoterápia és morfium együttes adagolása gyakran halálos kimenetelű. A kemoterápia alatt fellépő folyamatos bélgörcsök ellenére a megszokott protokollal ellentétben teljesen eltekintettek a morfium adagolásától. A morfiumot a szakmai körökben modern fájdalomcsillapítóként emlegetik, de lebénítja a beteg életerejét, a bélműködését teljes egészében, így sokan a kezelés hatására szó szerint éhen halnak. Az, hogy a kislány túlélte ezt a kezelést, csak annak köszönhető, hogy a szülők intenzíven gondoskodtak gyermekükről és az édesanya még az éjszakát is ott tölthette, pedig erre ebben a bécsi kórházban még soha nem volt példa. A médiák pedig Olívia túlélését egybehangzóan az uralkodó orvostudomány sikereként ünnepelték, melynek az utolsó pillanatban sikerült kiszabadítania őt Dr. Hamer, a sarlatán kezei közül és védelmezője, megmentője lett. A példa tökéletes statuálása érdekében a szülők nyakába még ráadásul egy büntetőjogi eljárást is varrtak. A vád ellenük úgy hangzott, hogy tettükkel megfosztották a gyermeknevelésre jogosult szervet (az osztrák államot), valamint testi sértést okoztak gyermeküknek. Végül gyermeküknek felesleges kínokat okoztak azáltal, hogy vonakodtak átadni kislányukat az uralkodó orvostudomány kezébe. Ez állt a vádiratban. A bíróság mindkét szülőt 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Fenti eseménnyel kapcsolatban érdemes megemlíteni még azt, hogy a német állami bíróság egy 1993. júniusi határozatában kötelezte az egyik betegbiztosítót, hogy fizesse ki egy Sklerosis Multiplex-ben szenvedő beteg kezelési költségeit. A biztosító azért tagadta meg a kifizetéseket, mert a beteg egy alternatív, tudományosan még be nem bizonyított terápiát kapott, és ezért ezt a kezelést kísérletezésnek tartotta, úgy vélte, nem köteles kísérletezési költségeket téríteni. A bíróság ítéletében az áll, hogy véleményük szerint az akadémikus kezelési módszerek is kísérleti jellegűek, mivel a gyógyíthatatlan betegségek okait még mindig nem ismerik. A bíróság a Sklerosis Multiplex betegséget ide sorolták, de más „betegségeket” is, mint az Aids-t és további rákos megbetegedéseket. Az akadémikus orvostudomány egyetlen betegség okát sem képes tudományosan igazolni, gyakran csak egymásnak ellentmondó hipotézisek léteznek.

Ezért az általa kínált összes kezelés kísérletként értékelendő.

A kemoterápia használata a rák esetében komoly példát állít arra vonatkozóan, hogy az uralkodó akadémikus orvostudomány mennyire nem teljesíti a tudományos igényeket. Ulrich Abel, heidelbergi matematikus és statisztikus kritikusan megvizsgálta a világszerte publikált kemoterápia használatával kapcsolatos kutatási eredményeket. Vizsgálatának eredményeit először 1989-ben hozta nyilvánosságra, majd 1995-ben egy következő kötetében erősítette meg. Egyetlen összehasonlító tanulmány sem felel meg a matematikai-statisztikai követelménynek, mely azt mondja ki, hogy a rákos betegek állapota állítólag javul a kemoterápia hatására és hogy ezért annak folytatása megalapozott. Azok a betegek, akik kissejtes hörgőkarcinómában szenvedtek és kemoterápiának vetettek alá, 98%-ban – vagyis kilencvennyolc százalékuk – a terápiát követő 5 éven belül meghaltak. Másfajta karcinómánál sem sokkal jobbak az eredmények. A kezeltek 10 %-a már a kezelés kezdetén meghal annak következményeinek hatására. Soha nem bizonyították be a kemoterápia élettartam növelő hatásának jelentőségét. Abel a halálterápia képviselői részéről hangoztatott véleményt, - miszerint a betegek állapotát halálukig javítja a kemoterápia, - sem látja kellően igazoltnak. Egy ilyen javulást a betegek szubjektív érzése miatt valószínűleg soha nem is lehet majd bizonyítani. Más szóval ennek a terápiának alkalmazása nonszensz. Betegenként több, mint 250ezer Schillingbe kerül és az orvosok, kórházak és gyógyszergyártók számára szó szerint halálbiztos üzlet.

Egyedül Németországban az akadémikus orvostudomány képviselői csak 2004-ig több, mint egymillió embert küldtek halálba, szankcionáltak tudományosan a megbolondult ráksejtek dogmájával. Az akadémikus orvostudománynak pontosan e képviselői folytatnak rágalomhadjáratot Dr. Hamer ellen, hogy állítólag sok ember halálát okozta anélkül, hogy hivatalosan igazolta volna az Új Medicinát. Előbb vagy utóbb az Új Medicina felfedezése ezt a dogmát le fogja söpörni. Ez a folyamat felgyorsítható, ha egyre több ember lerázza magáról az akadémikus orvostudomány félelemkeltő béklyóit. Ehhez hozzátartozik az is, hogy alapvetően kétkedjünk a médiák és az uralkodó tudományok nyilatkozataiban. Ezzel megalapozzuk a feltételét annak, hogy saját egészségünket ismét saját kézbe vehessük. Amíg a jelenlegi kényszer-betegbiztosító rendszer és az állami monopóliumnak örvendő akadémikus orvostudomány meg nem dől, addig az emberek szabadsága csak az Új Medicina tanulmányozására korlátozódik. Ehhez hozzátartoznak az Új Medicina előadásainak, szemináriumok szervezése, részvétele. Különösképpen fontos, egy komoly megbetegedésnél találjunk egy orvost vagy természetgyógyászt, aki kéz a kézben, titokban az Új Medicina szerint jár el és a betegeket hozzásegíti az öngyógyításhoz. Már léteznek ilyen orvosok, még ha nem is oly nagy számban. Rájuk azonban ugyanaz a sors vár, mint Dr. Hamerre. Megfoszthatják őket az orvosi gyakorlás jogától.

Ne felejtsétek el: Olivia példáján okulva gyermekeinket nem tudjuk megvédeni a jelenlegi akadémikus orvoslástól. Elvehetik a szülői felügyeleti jogainkat és egy „független” bíróság akadály nélkül az orvostudomány kezére adhatja gyermekeinket kísérleti alanynak.

Jürgen Behm írása

MALAGAI LETARTÓZTATÁSA 2004-BEN:

Dr. Hamert 1997-ben azért börtönözték be, mert háromszor ellenszolgáltatás nélkül adott információt felfedezéséről. Hans-Ulrich Niemitz, a lipcsei közgazdász, történész, nagy gondolkodó és az egyik leghíresebb német professzor egyik szakvéleményében a következőket írja: „A mai tudomány állása és legjobb tudásunk szerint természettudományos kritériumok alapján az Új Medicina helyességét igazolnunk kell. Az akadémikus orvostudomány ezzel szemben természettudományos szemszögből csak egy amorf massza, amely alapvetően rosszul értelmezett (állítólagos) tényeken nyugszik, és emiatt nem csak hogy nem verifikálható, de még csak nem is hamisítható. Ezért a természettudományos kritériumok szerint az akadémikus orvostudományt hipotézis zagyvaléknak, és a legjobb emberi megítélés szerint tévesnek kell nevezni.”

Professzor Karsten Voigt, a Tübingeni Orvosi Fakultáció dékánja maga ismerte el 1986-ban a Sigmaringi Bíróság előtt a habilitációs eljárás alatt, hogy Dr. Hamernek igaza lehet az Új Medicinát illetően. Ezen kívül bevallotta: „Az akadémikus orvostudomány a rákról szinte nem tud semmit!” Ugyenezen a tárgyaláson megkérdezte őt a bíró, hogy lehet az, hogy Dr. Hamernek igaza lehet, az Új Medicina helyessége nagyon rövid időn belül hivatalosan igazolható lehetne, de mégsem igazolják. Voigt válasza erre: „Nem is akarjuk tudni, hogy Hamernek igaza van-e vagy sem.”

A következő dialógus a bíró és Voigt professzor között zajlott: Dr. Iber bíró: „Önök tehát nem akarják tudni, pedig könnyen igazolni tudnák és tulajdonképpen kötelesen lennének igazolni, ami messzemenő következményeket vonna maga után?”

Professzor Voigt: „Nem, nem akarjuk tudni, és én mindig és mindig Dr. Hamer ellen fogok szavazni, akármit is ír.”
Niemitz ezt az egyik összegzésében tömeggyilkosságnak nevezi, továbbá ezt írja: „Végül a Tübingeni Egyetemen túl társadalmuk egésze és ezzel minden bíró, minden államügyész, minden politikus, minden hatóság, minden professzor, minden rend vagy lobbi vezetője és mindenki egyenként fel kell tegye majd a kérdést, hogy ezt hogy hagyhatták megtörténni?”
Franciaország kéri Dr. Hamer kiadatását Spanyolországtól. A jogászok pszichiátriai intézetbe akarják záratni. Dr. Hamer anyagilag nem engedheti meg magának azt, hogy ügyvédeket fizessen, eljárásokat kezdeményezzen. Az idők során minden vagyonát elvesztette. A belgyógyász teológus karrierje kezdetén még jómódban élt. Sikeres találmányai voltak, mint pld. a plasztikai sebészetben használatos atraumatikus Hamer-szike, melynek éle 20-szorosa egy borotvapengének. Ezen kívül egy speciális csontfűrész, szintén a plasztikai sebészet számára, egy a test formájára automatikusan illeszkedő masszázságy, valamint kifejlesztett egy transzkután szérumdiagnosztikához szükséges műszert.
Spanyolországban folyamatosan szemináriumokat tart, írja az „Egy Új Medicina hagyatéka” c. könyvének második kötetét. A „Rák és a többi úgynevezett megbetegedés” c. könyve ez év júliusában jelent meg, melynek záró fejezetében ezt írja: „Bármit tesztek, vagy amit félelemből nem tesztek meg, Dirk fiam hagyatékát hűen fogom védeni. Később majd mondhatják, hogy legalább egyvalaki volt, aki megpróbált népének példaképe lenni, a világ összes betegének tribunja.”
www.neue-medizin.net oldalról

DR. STANGL WILLIBALD A MADRIDI NÉMET NAGYKÖVETSÉGHEZ INTÉZETT 2004-es LEVELÉBŐL:

Az osztrák napilapokból értesültem arról, hogy Dr. Hamert jogerős ítélet nélkül Spanyolországban elfogták és bebörtönözték. Ismerem Dr. Hamer orvostudományos felfedezéseit és már több, mint 12 éve foglalkozom vele. Sorra kiderült, hogy mély igazság rejlik abban, amit a számítógépes technikával és éles meglátásával fedezett fel, amelyek segítségével a betegeket megszabadítja a szenvedéstől. Kezdetben több neves tudós igazolta igazát, akik erős nyomás hatására kénytelenek voltak visszavonni nyilatkozatukat, többek között nekem, egyszerű orvosnak is ezt kellett tennem. Időközben azonban az Új Medicinának a lakosság körében komoly visszhangja lett, és nem csak az egyszerű, hanem érdekes módon intelligens és kritikus emberek is analizálják a betegségeik és okok közötti összefüggéseket. Az akadémikus kezelés mellett ezen az úton is keresik a segítséget, ezzel nagyobb eséllyel indulhatnak el a gyógyulás útján.

Számomra felfoghatatlan, hogy a Tübingeni Egyetem bírósági felszólítás ellenére nem végzi el a hitelesítést. Egy csapásra tisztázódhatna minden, így vagy úgy!
Ehelyett azt követelik tőle, hogy „esküvel tagadja meg”! Már önmagában ettől az utasítástól feláll a szőr az ember hátán, Galileo Galileire (inkvizíció) emlékeztet, a középkor zászlaja lengedezik az évszázadunk felett!

Amikor Semmelweis Ignác felfedezését megosztotta professzor kollegájával, kirúgták az állásából, megvetették és végül a bolondok házában végezte. Ma emlékműve ott áll Bécsben, sőt, van Semmelweis Orvostudományi Egyetemünk (!) és büszkék vagyunk arra, hogy volt egy ilyen nagy orvosunk, aki több ezer gyermekágyasnak mentette meg az életét. Akkoriban melyik orvos kollegája foglalkozott Semmelweis doktorral? Elintézték!

Dr. Hackethal 1970-ben egy orvos konferencián felszólította kollegáit, hogy az emlőrák esetében a nők mellét ne távolítsák el azonnal ilyen brutálisan, ehelyett vágják ki csak tumort, mert a nők nagyon szenvednek ettől a megcsonkítástól és integritásukban érzik magukat megsértve.

Mi történt?

Kidobták és a kongresszus szó szerint erre a következtetésre jutott: "Kijelentése undorító és ezért elutasítjuk!"
És mit tesznek 2004-ben? Amikor csak lehet, megtartják a női emlőt, sőt, plasztikailag segítenek visszaállítani a régi formáját!
Hol marad a rehabilitáció, mert hisz igaza lett? Elfelejtve!

Térjünk vissza Dr. Hamerre!

Már mostanában utalnak arra orvosi szaklapokban, hogy a súlyos lelki konfliktusok lenyomatai megtalálhatók az agyban, lsd. Medical Tribune 8. szám, 2004.04.18. (írta: Prof. Dr. Alexander Friedmann, Bécsi Pszichiátriai Egyetemi Klinika; Dr. Maria Steinbauer egyetemi docens és Dr. David Vysseki). Dr. Hamer ugyanezt állapította meg 20 évvel ezelőtt, ezt írta meg a Tübingeni Egyetemre benyújtott habilitációs munkájában.

Egy 2004. január 25-én megjelent osztrák orvosi lapban újdonság és aktuális hírként az alábbi cikk jelent meg:
Brain Imaging: a pszichikai megbetegedések vizualizálhatók.Utalnak arra, hogy kutatók most első ízben bizonyítják a mágneses rezonancia tomográfia segítségével a képernyőn a pszichikai megbetegedéseket.

Tehát mégis! Dr. Hamer neve a cikkek egyikében sem kerül említésre.

Amíg Dr. Hamer és ellenségei nem halnak meg, felismeréseit nem fogják elismerni. A történelem úgy látszik, rendszeres időközökben ismétli önmagát. Ismerjük el, a karizmatikus egyéniségek gyakran nehezen kezelhetők, agresszívak, türelmetlenek és kortársai számára kihívóak.

De adhat-e okot ez arra, hogy egy ilyen kényelmetlen kutatót meghazudtoljanak, üldözzenek és bebörtönözzenek ahelyett, hogy állításait érzelemmentesen ellenőrizzék?
Hamer valószínűleg ugyanarra a sorsra jut, mint Semmelweis: üldöztetés, megkínzás, megvetés, pszichiátria és vége!!
Én immáron 40 éve dolgozom orvosként és igazolhatom, hogy Dr. Hamer felfedezései (és most már Dr. Friedmann et alienas / bécsi professzoré is) az utóbbi években csodálatos kiegészítő segítséget nyújtott pácienseimnek.

Köszönöm Önöknek, hogy áldoztak időt levelem elolvasására, némileg talán el is gondolkodnak rajta és kérem Önöket, hogy segítsenek Dr. Hamernek, függetlenül attól, mi a véleményük róla, mert a börtönt nem érdemelte meg!

Üdvözlettel
Dr. Stangl Willibald

2004. október 18-án a spanyol hatóságok kiadták Dr. Hamert Franciaországnak.

2006. február 17-én Dr. Hamert szabadon engedik.

21 évvel ezelőtt: Amikor egy orvos szembesült az Új Medicinával
Dr. Willibald Stangel, tiszti orvos Tulln körzetben (Niederösterreich),
1993.02.08.:

Tisztelt Dékán úr,
számos felmerült okból kifolyólag írok Önnek és kérem segítségét.
A betegek vizsgálata során mi tiszti orvosok is gyakran konfrontálódunk olyan újfajta kezelési módszerekkel, melyeket sem tanulmányainkból, sem utólagos továbbképzéseinkből nem ismerünk (különféle alternatív gyógyászatok). Az elmúlt években sorra szembe találtuk magunkat egy olyan kezelési módszerrel, melyről sem én, sem kollégáim idáig nem hallottunk. Ez pedig a Dr. Ryke Gerd Hamer-féle RÁK VASTÖRVÉNYE. Egyre gyakrabban követelték tőlünk, hogy a hivatalos szakvélemény készítése során vegyük figyelembe az „Új Medicinát”!
Mindannyian vonakodtunk ezt megtenni és ennek az lett a vége, hogy egy jogosítványt igénylő pert indított a bíróságon ellenem és azt állította, hogy a szakvéleményem hiányos és ezért hibás. Egy órás tárgyalás után végül megnyertem a pert.
Mivel sem én, sem kollégáim nem szerettünk volna hasonló pereskedésekkel tölteni az időnket, felhatalmazást kaptam a Tiszti Orvosok niederösterreichi Tudományos Társaságától, hogy járjak utána a dolognak és elkezdtem tanulmányozni a meglévő anyagokat. Végül napokat töltöttem az Új Medicina burgaui, (Kelet-Steiermark) Központjában. Kb. 130 beteggel találkoztam, akiknek esettörténetét is megismerhettem.
Megkíséreltem a betegség felderítése során ellenőrizni az esetet a számítógépes programok segítségével is. Meglepődve tapasztaltam, hogy minden kritikus szemlélődésem ellenére mennyire pontos szabályszerűségek álltak fenn minden egyes esetben. Még meglepőbb volt, hogy halálra ítélt (gyógyíthatatlan betegek) meggyógyultak. Ezt követően jómagam saját tiszti orvosi tevékenységem során kb. 120 beteget vizsgáltam meg, csináltattam velük koponya-CT vizsgálatot és be kell vallanom, hogy itt is minden egyes esetben valóban igazolható volt az Új Medicina.
Miért is írom én ezt meg? Nem lehet feladata egy tiszti orvosnak, hogy ezeket a felfedezéseket ellenőrizze. Amennyiben viszont igaz, úgy az orvoslás sok területén teljesen más orvostudományi szempontokat kellene figyelembe venni és ez komoly egészségügyi reformot vonna maga után.
Így például egy epilepsziás betegtől nem tagadhatjuk meg többé saját irányításához való jogot, a TBC-s betegek utókezelését teljesen más alapokra kell helyezni, az anyavédelmi törvényben további jelentős passzusokat kell meghozni a magzat védelmében. A mozgáskorlátozottak megítélésében (ápolási segély), a gyermekek után járó segélyezésben, valamint a betegség miatti korai nyugdíjaztatásban kiigazításokra van szükség, más mértékekben kell gondolkodni, ez népgazdasági szempontból nagyon fontos lenne. A bacilusokról szóló törvényeket is meg lehetne szüntetni, új higiéniai előírásokkal kellene helyettesíteni az élelmiszeriparban.
A tudományos társaságba egyesült Alsó-ausztriai tiszti orvosok egyrészt az egyre nagyobb lakossági nyomás miatt kénytelenek szembesülni ezekkel a felfedezésekkel, másrészt mert a bírósági tárgyalóterem nem lehet a legalkalmasabb hely ezek megvitatására. Másrészről nem vethetik szemünkre azt, hogy nem vagyunk rugalmasak. Mint a tudományos társaságunk elnöke ezért kérem Önt, Dékán úr, hogy járjon utána a Tübingeni Egyetem ügyének, indítványozza a Rák Vastörvénye helyességének felülvizsgálatát.
Várom szíves válaszát, melyet minden niederösterreichi tiszti orvosi kollégámnak továbbítani fogok.
Válaszul felbontották Dr. Stangel privát klinikájával a betegpénztárral kötött szerződését. Nem egy szokványos eljárás olyan esetben, amikor milliárdos összegekről van szó.

A Quick képújság (1978/52.sz.) interjúja Dr. med. Julius Hackethal úrral:
„Minden gondolkodó orvos legkésőbb az állami kinevezése után rájön arra, hogy az orvosi hivatásban javarészt mellőzik az erkölcsi elveket...
A páciens kevesebbet kockáztat - legalábbis a betegségek többségében -, ha távol marad az orvosoktól…
Az orvosok erkölcsvesztése időközben extrém formákat öltött. Az orvostársadalomban egyfajta orvostudományos maffia alakult ki és ahhoz, hogy kiváltságaikat megőrizzék és szaporítsák, még olyan tettektől sem riadnak vissza, melyeket minden civilizált ország törvénykönyve büntet...
Az orvostudományban a fő felelősök a tudomány és magas rangú tisztviselők között kereshetők....

Hamarosan folytatjuk…

Tudományos weboldal

banner

Legújabb

blogbejegyzés

Feb 10, 2016

Close